ÉBREDÉS – Egy téren és időn túli élmény

Az élettel minden rendben van… még a taknyos zsebkendők is…

Ott azon a reggelen, a jóga matracon Csákányospusztán feltartóztathatatlanul elindult valami. Gyors és intenzív, nem volt idő gondolkodni, konstatálni, hogy: „Aha, ez az, hú de jó, végre”. Nem is volt idő, mégis úgy írható le talán, hogy vitt az áramlás sebesen valahova az ismeretlenbe és nem volt már mit tenni, eltűnt aki cselekszik és az is aki a cselekvést megfigyeli. Eleinte még felbukkant egy egy érzés.

Egy egy érzés, melyet megtagadott részeim elfogadásának leírhatatlan öröme és addig szeretetre éhező, szomjazó lényem kielégültsége okozott. Eltűnt önmagam ítéletei által darabokra szabdalt énem, végre szeretve voltam, úgy, mint még soha.

Ha jól emlékszem kipillantottam az ablakon, s túl a fák, az erdő szépségén megjelent valami leírhatatlan, kifejezhetetlen valami, megjelent a Tér másképp, megjelent a Szeretet.

A Szeretet állapota és nem érzése, semmi köze, ahhoz az érzelemhez amit mi annak hívunk… Nem tudom meddig tartott, igazából nem tudok semmit, amit most leírok az csupán elmém utólagosan puzzle darabokból összerakott kommentárja.

Régen történt, valamikor a 90-es évek évek végén, de mélyen bevésődött, semmihez sem hasonlítható, meghatározó élmény.

Emlékszem rápillantottam a földön szétszórt taknyos papír zsebkendőkre és áthullámzott rajtam a Szépség tapasztalása. Mindegy volt mire néztem. Folytak a könnyeim, nem tudom mi miatt. Lehet, hogy az élmény maga, de lehet, hogy a szenvedés feleslegességének felismerése miatt. Már nem tudom. Egy biztos, nekem a finnyás, rendmániás Mariannak helyén volt, sőt szerethető volt a mások által előző napról ott felejtett  telesírt taknyos zsebkendők jelenléte. Minden a világban megjelenő Szerethetővé és Szeretetté vált abban a pillanatban.

Eleinte rázkódott a testem, folytak a könnyeim, a „szerkezeti integritás megszűnik”  mondhatná Picard kapitány, ha ez a Star Trekben történt volna. Ott Csákányospusztán a megvilágosodás intenzív reggeli jógáján nem volt senki, aki szólhatott.
Írhatok szavakat, Egység, Teljesség, Mindenség, Jelenlét, Tudatosság, de egyik szó sem kielégítő jelző arra a mérhetetlen, felfoghatatlan, mindig is jelenlevő, mindent átölelő valamire.
Lassan minden elcsendesült. Puhán, finoman, csendben megállt a rázkódás és elálltak a könnyek és csak a Létezés maradt. Nem tudom mennyi jóga gyakorlat zajlott le közben vagy mennyi idő telt el a földi idővel mérve. Nem is számít.
Egyszer csak visszatért a terem, a jóga matrac, Ákos hangja, az erdő és a  zsebkendők.